Akinek sokat köszönhetünk mi film és könyvrajongók

Forrás:http://asimov.blog.hu/2010/11/10/asimoveletrajz#more382518   

 

 Isaac Asimov

 

                                        

 

A név, amit minden sci-fi rajongó ismer. Nem véletlenül, hiszen ő minden idők SF irodalmának egyik legnagyobb egyénisége. De vajon a rengeteg rajongója közül mennyien tudnak valamit az életéről? Arról az időszakról amikor épp nem a robotjainak talált ki furfangosnál furfangosabb feladatokat, vagy nem az Alapítvány világát igyekezett megmenteni a pusztulástól? A válasz: nagyon kevesen. A cikk ezt az űrt igyekszik - ha nem is teljesen, legalább részben - betölteni.

Asimov életútja

Isaac Asimov 1920 Január 2-án született egy Petruvicsí nevű orosz falucskában, Moszkvától kb. 400 km-nyire délnyugatra, zsidó család gyermekeként. Rajta kívül még két gyermek született a családban: Marcia 1922-ben és Stanley 1929-ben. A család 1923-ban az Egyesült Államokba, New Yorkba költözött, ahol Isaac apja hamarosan édességboltot nyitott.
Isaac több általános- és középiskola után (a sok költözés miatt sokszor kellett új iskola után is nézni) a Columbia egyetem hallgatója lett, ahol 1939-ben diplomázott kémiából, 1941-ben pedig megszerezte a doktori fokozatot.
1942-ben, Valentin napján találkozott későbbi feleségével, Gertrude Blugermannal. A randevút a barátaik szervezték meg, Isaac nem is tudta, kivel fog találkozni. Hat hónappal később összeházasodtak. Két gyermekük született: David, és Robin Joan.
Mivel javában dúlt a II. Világháború, Isaac a Philadelphiai Haditengerészeti Bázisra került - no nem matróznak, ahhoz ő túl kétbalkezes volt - hanem kémikusnak. (Egy érdekes adalék: a sorozáskor a fizikai állóképességére a legrosszabb pontszámot kapta, míg az intelligencia-teszten első lett...) Itt, a bázison olyan emberekkel dolgozott együtt, akik később maguk is híres sci-fi írók lettek: példának okáért L. Sprague De Camppal, vagy Robert Heinleinnel. 1945 végén rövid katonai szolgálatot teljesít Oahu szigetén, majd 1946 elején leszerelik.
Néhány újabb év tanulás után 1948-ban szerzi meg az Akadémiai Doktor (PhD) fokozatot, majd rövid ideig maláriaellenes szerek kikísérletezésével foglalkozik. Ezután - 1949-ben - a Bostoni Orvosi Egyetem tanára lesz. Több előléptetés után 1958-ban végleg felhagy a tanítással, és főállású íróvá válik.
Isaac 1959-ben újra találkozott egy régebbi ismerősével, Janet Opal Jeppsonnal, akivel még 1956-ban ismerkedett meg. Kölcsönös vonzalom szövődött köztük, de mivel Isaac házasember volt, többre nemigen gondolhattak. Amikor azonban Gertrude és Isaac 1970-ben különváltak, Isaac azonnal összeköltözött Janettel. 1973-ban össze is házasodtak, és egészen Asimov élete végéig együtt éltek 33. emeleti, a Central Parkra néző lakásukban. Asimov 1992 április 6-án, 72 éves korában halt meg vese- és szívelégtelenség következtében. Testét elhamvasztották, majd hamvait szétszórták a szélben.

Hullámvasút és ürgelyuk

Asimov különleges személyiségéről több érdekes anekdota is kering. A legérdekesebbek talán a következők.
Asimov betegesen félt a magasságoktól. Balszerencséjére erre akkor jött rá, amikor 1940-ben első szerelmével, Irene-nel felült a hullámvasútra. Arra számított, hogy Irene majd ijedten hozzábújik, alkalmat adva neki arra, hogy megcsókolja. Ehelyett ő kapaszkodott görcsösen Irene-be - aki végig tökéletesen nyugodt maradt.
Egy másik "hibája" is volt Isaacnak, amit talán megbocsáthatunk neki: olyannyira nem bírta az alkoholt, hogy egy két pohár italtól is képes volt berúgni. Egész életében nagyon figyelt erre, kivéve egy alkalmat: a doktorrá avatása utáni partit. Itt - megfeledkezve magáról - megivott teljes öt pohár italt, ami után a társainak kellett őt hazacipelniük. Felesége elmondása szerint egész éjjel kuncogott az ágyban és ezt ismételgette: "Doktor" Asimov...
Mindenféle koordinációt igénylő sportban teljesen ügyetlen volt, soha nem is tanult meg úszni, vagy kerékpározni. Ráadásul tíz perc napon töltött idő után a bőre pirosra sült. De soha nem is akart túlzottan sportolni, hiszen klausztrofíliás volt, azaz vonzódott mindenféle bezárt hely iránt. A legjobban kis, ablak nélküli szobákban érezte jól magát. Mindezek után talán érthető, miért az írói pályát választotta...

A Galaktikus Birodalom teremtése

Asimov tizenegy éves korában kezdett el írni. Első írását fiatalos hévvel mindjárt folytatásos regénynek szánta. A címe "The Greenville Chums at College" volt. Nem fejezte be a regényt, ám egy bizonyos esemény nagy lökést adott írói pályafutásáról szövögetett álmainak. Amikor elmondta a regény sztoriját az egyik barátjának, az a következőt felelte: "Majd add kölcsön ezt a könyvet, amit olvasol!" Isaac ekkor jött rá, hogy a barátja azt hiszi, hogy ő egy általa olvasott könyv sztoriját meséli el. Innentől úgy gondolt magára, mint egy íróra.
Első "publikált" műve a Little Brothers című humoros esszé volt, ami a középiskolájának lapjában jelent meg 1934-ben. Első valóban kiadott műve - néhány sikertelen próbálkozás után - a Marooned Off Vesta volt, ami 1939-ben az Amazing Stories című lap közölt. Ekkor Isaac alig 19 éves volt.
Írói pályája tehát nem indult rosszul, és ugyanígy folytatódott. Félelmetesen sok mű fűződik a nevéhez. Az I. Asimov: A Memoir című könyv 466 művet említ, de még ez a bibliográfia sem teljes. Asimov műveinek számát 500 fölöttire becsülik, de hivatalos lista nincs. Ám nem csak íróként, hanem szerkesztőként is komoly munkásságot tudhat magáénak: részt vett 117 sci-fi antológia elkészítésében, és nevét is adta egy magazinnak: így indult útjára az Isaac Asimov's Science Fiction Magazine.

Rengeteg SF műve közül sok tizenkét-tizenhárom kiadást (!), több milliós példányszámot ért meg, és tudományos témájú művei között sem ritka a három-négy kiadás. És halála nem jelentette műveinek végét, hisz könyvei minden bizonnyal még jó néhány kiadást fognak megérni szerte a világon.
Asimov egy sereg különböző díjat is kapott műveire. Ezek közül a legfontosabbak:

• 1963: Speciális Hugo díj a Magazine of Fantasy and Science Fictionben megjelent tudományos esszéiért.
• 1966: Az Alapítvány (Foundation) sorozat: Hugo díj minden idők legjobb regényciklusáért
• 1973: Hugo és Nebula Az istenek maguk (The Gods Themselves) című regényért
• 1977: Hugo és Nebula a Két évszázados ember (The Bicentennial Man) című kisregényéért.
• 1983: Hugo Az Alapítvány pereme (Foundations's Edge) című regényéért.
• 1992: Hugo az Arany (Gold) című kisregényéért.

Ezeken kívül kapott még két tudományos díjat is, valamint tizennégy tiszteletbeli doktori fokozatot különböző egyetemektől.
Természetesen - mint senki más - ő sem tervezte be előre a halálát. Még élete végén is tele volt tervekkel. Bár az Előjátékot nagyjából befejezte, azért nem az elképzelései szerint alakult a mű: az eredetileg öt novellára tervezett könyv végül csak négy novellát és egy rövid epilógust tartalmazott. Folytatni akarta az Alapítvány és Föld-et is, de már nem jutott rá ideje. Harlan Ellison pedig forgatókönyvet írt a Robottörténetekből a TV számára, amiből szintén nem készült el a film.
Bár ezek a tervek nem valósulhattak meg, mégis azt mondhatjuk, hogy Isaac Asimov különlegesen nagy és teljes életművet hagyott maga után. Valóságos grafománként ontotta magából a jobbnál jobb könyveket és novellákat, olyan sokat adva a science-fictionnek, mint talán senki más rajta kívül. Gondoljunk csak a robotika három törvényére, ami szinte szabvánnyá vált az SF írók műveiben, vagy a hatalmas távlatokat nyitó Alapítvány-sorozatra. Bár Asimov már nincs köztünk, rengeteg nagyszerű műve gondoskodik arról, hogy soha ne felejtsük el a nevét.
Hidy Mátyás
(Forrás: www.solaria.hu)